Az @RC plakátkiállításon láttam a fotón is szereplő plakátot, ami elgondolkodtatott a magyar egészségügy állapotáról. Összeomlás közelében van, vagy már összeomlott? Milyen lenne az elvárható színvonalú egészségügyi ellátás?

Az idei @RC kiállításon meglepően sok belpolitikai téma kapott helyett, kevesebb társadalmi, környezetvédelmi vagy külpolitikai érintettségű plakát volt látható, mint évekkel korábban. Meglepő módon csak egyetlen egészségügyi témát feszegető alkotás volt látható a kiállításon, ami akár értékelhető úgy is, hogy „hát akkor nincs is baj az egészségüggyel”, de a helyzet szerintem nem ez.

Az egészségügy évek óta súlyos válságban van. Gondoljunk csak a Honvéd kórház sűrgősségi osztályának nemrég kipattant ügyére, aminek a hullámai lassan elülni látszanak, de bármelyik kórházban találhatunk hasonló történeteket. Az egészségügyi ellátás teljes rendszere az esetek nagy részében nem képes ellátni a feladatát, de semiképpen nem a ma elvárható színvonalon.

Az egészségügy romokban

Én azt gondolom, hogy az egészségügy romokban van, a teljesítőképessége határán, és bármelyik pillanatban beüthet a krach. Persze lehet azzal védeni a helyzetet, hogy fogadnak az orvosok, írnak föl gyógyszert, amit ki is tudok váltani a patikában, minden okés, nem? Nem. Először is az orvoshoz járás egy kibaszott projekt.

Időpontkérés

Ha van valami problémád, legyen az egy tüdőgyulladás vagy egy szemölcs vagy akármi, ott kezdődik a dolog, hogy időpontot kell kérned, ami persze nincsen, csak hónapokkal előre. Volt már olyan, hogy a háziorvosomhoz is időpontot kellett kérni, ami nonszensz. Sok esetben egyszerűen nem tud annyit várni az ember, mert esetleg addig simán meghal, ha komoly a baj. De gyakran még az időpontkérésig sem lehet eljutni, mert az információs és tájékoztató rendszerek nem működnek. Sokszor a megfelelő telefonszámok megtalálása is kihívás, mert nincsen honlap, vagy nincsen fönt a honlapon, vagy el van dugva, vagy simán csak rossz a szám. De ha meg is van a szám, állandóan foglalt vagy nem veszik fel. Van úgy, hogy személyesen kell bemeni időpontért, hónapokkal előre.

Az orvosnál

Miután sikeresen eljutottál az orvoshoz, egyáltalán nem garantált, hogy megoldást kapsz a problémádra. Gyakran megvizsgálnak, fölírnak valami kenőcsöt, gyógyszert vagy kezelést rutinból, de nem küldenek el alaposabb kivizsgálásra, hogy biztosan kiderüljön, hogy mi is húzódhat a betegséged hátterében. Az, hogy MRI-re hónapokat kell várni, nonszensz. Az MRI-t nem olyankor szokták csinálni, amikor valami marhára ráér, hanem amikor nagy lehet a baj. Volt, hogy szükségem volt egy MRI vizsgálatra, és konkrétan senki nem tudta megmondani, hogy hol csinálnak olyan MRI-t, egymásra hivatkoztak a központok, hogy „hát, talán itt vagy talán ott”.

Aztán, ha kivizsgált az orvos, és fölállította a diagnózist, egyáltalán nem lehetsz benne biztos, hogy az valóban úgy is van. Nagyon sokszor elavult tudással, de nagy egóval rendelkező orvoshoz kerül az ember, aki rutinból írja föl a hatástalan, és/vagy elavult kezelési módszereket, amik egyáltalán nem segítenek rajtad. Ha esetleg föltennél kérdéseket az orvosnak, hogy picit jobban megértsd a diagnózisodat, az ok-okozati összefügéseket, azt gyakran támadásnak veszik, és kezdődik az ego harc, hogy „én vagyok az orvos, én ezt jobban tudom, úgy van és kész”. Innen lehet fölismerni a tudásában nem biztos orvost.

Magánegészségügy

Volt szerencsém igénybe venni az egyik magánegészségügyi szolgáltató ellátását néhány éven keresztül, és azt kell, hogy mondjam, hogy ott nagyjából azt a szolgáltatást kaptam, ami elvárható lenne.

A magánegészségügy hatékony. Van egy működő ügyélszolgálata, amit, ha bármikor fölhívok, pikkpakk adnak egy időpontot pár nappal későbbre. Egy betegre jut fél óra, és azt be is tartják, sosincs késés, vagy időhúzás az orvosnál, mindig olyan dolgokat kérdeznek, és úgy vizsgálnak meg, hogy hatékonyan elintézzék a problémádat. Az egyéb szükséges vizsgálatokat gond nélkül bekérik, gyakran már azonnal mehetsz is át, hogy elvégezzék őket, de pár nappal később mindig van rá időpont. Ismerik és használják az emailes vagy SMS-es tájékoztatást, az időpontodról például SMS-ben kapsz értesítést aznap reggel, a laborleletedért nem kell személyesen elmenni, hogy odaadják egy kinyomtatott papíron, hanem online egyszerűen le tudod tölteni.

Az orvosállomány minősége megosztó, sok ismerősömmel beszélgettem, van, aki jó orvosokhoz került, van aki rosszabbakhoz, ez a rizikó a magánegyészségügyben is benne van, de legalább az az érzésed közben, hogy gördülékenyen mennek a dolgok, nincsenek fölösleges, időrabló szarakodások, és nem egy nyűg az orvoshoz járás.

És akkor most mi lesz?

Sajnos az állami egészségügy olyan állapotban van, hogy többször is meggondolom, hogy érdemes-e elmennem orvoshoz. Mert az egy dolog, hogy egy hosszú, nyűggel teli procedúra az egész, de ha végig is kínlódod, és hónapokat cseszel el vele az életedből, a végén egyáltalán nem biztos, hogy meg is gyógyulsz.

Az orvosok és kórházak oldalál nyilván megvan a dráma túloldala: az orvos- és forráshiány, a nem hatékonyan működő folyamatok, stb. Rengeteg mindenbe kellene egyszerre belenyúlni és évekig tart, míg egy intézkedésnek látható eredménye lesz. És mindez rohadt sok pénzbe kerülne.

A sok pénz, és a négyéves kormányzási cikluson túlívelő hatások miatt értelemszerűen egyik kormánynak sem volt különösebben kedve hozzányúlni az egész rendszerhez, hiszen mire a gyümölcs beérik, könnyen lehet, hogy már nem ők lesznek hatalmon, a dicsőséget pedig nem lehet, hogy az ellenséges párt arassa le. Minden kormány minimális erőfeszítést és pénzt tol bele az egészbe évek óta, hogy az állami egészségügy csak úgy elpötyögjön magától takarékon, úgy ahogy van.

Ez persze azt eredményezi, hogy a magánegészségügyi szektor dinamikusan fejlődik, aminek van egy olyan negatív következménye, hogy növeli a társadalom kettészakadottságát: a szegényebbek a nem működő állami egészségügyben sínylődnek, és akinek van pénze, szinte csak az tud rendesen és hatékonyan meggyógyulni.

Nyilván nem meglepő módon azt gondolom, hogy sürgős egészségügyi reformra van szükség, és hosszútávú stratégiára, ami olyan változásokat hoz, hogy egy hosszútávon jól és hatékonyan működő állami egészségügyünk lehessen. És ehhez félre kellene tenni a rövidtávú pártpolitikai érdekeket.

Te mit gondolsz a magyar egészségügyről? Szerinted jól vagy rosszul működik? Milyen jó vagy rossz dolgokat tapasztaltál?

Iratkozz fel a blogra, kommentelj, illetve kövess Instagramon, Facebookon és YouTube-on is!