Mi a különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között? Miért fontos megértenünk a különbséget?

A cukorbetegeket nagyon sokszor egy kalap alá veszik: többnyire azt gondolják az emberek, hogy ez az idős, elhízott emberek betegsége, pedig ez nem igaz. Nagyon fontos különbséget tennünk az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között, mert két, egymástól nagyon különböző folyamatok miatt kialakuló betegségről van szó, ami csak látszólag teljesen ugyanolyan, működésükben és kezelésükben lényeges eltérések vannak.

Ki lehet 2-es típusú cukorbeteg?

A 2-es típusú cukorbetegség a cukorbetegség legelterjedtebb fajtája, ami mindig egy kezeletlen, vagy rosszul kezelt inzulinrezisztenciából alakul ki. Az inzulinrezisztencia kialakulásához mindig szükséges egyrészt egy genetikai hajlam. Ha emellett az egészségtelen étkezés és a mozgásszegény életmód miatt még el is hízunk, akkor előbb-utóbb az inzulinrezisztencia meg fog jelenni magas vércukorszintek formájában.

Az inzulinrezisztencia tulajdonképpen rossz inzulinérzékenységet jelent, a szervezetünkben az inzulin gyenge hatásfokkal tud csak működni. Ekkor a szervezetnek a normálisnál sokkal nagyobb mennyiségű inzulinra van szüksége ahhoz, hogy egységnyi mennyiségű cukrot a vérkeringésből a sejtekbe juttasson. Ennek következtében, amikor szénhidrátot fogyasztunk és az szőlőcukorrá bomolva megjelenik a véráramban, a vércukorszint csökkentéséhez a hasnyálmirigynek hirtelen hatalmas mennyiségű inzulint kellene megtermelnie, amit nem képes elég gyorsan és kellő mennyiségben megtenni. Ekkor tapasztaljuk azt, hogy a vércukorszintek tartósabban magasan maradnak étkezések után, ez az inzulinrezisztencia első fázisa, amit még csak glükóz intoleranciának neveznek.

Amikor már olyan rossz állapotba kerül a szénhidrát-anyagcsere, hogy egy hosszabb éjszakai koplalás után sem képes visszaállítani az egészséges, 5 mmol/l-es tartományba a vércukorszintet, akkor már emelkedett éhomi vércukorszinttel ébredünk. Ezt már hívhatjuk inzulinrezisztenciának, és ekkor már elő szokott fordulni a gyógyszeres kezelés, amit többnyire metforminnal szoktak megoldani.

Amennyiben az inzulinrezisztencia állapota tovább romlik, egy idő után a hasnyálmirigy a folyamatos túlterhelés miatt megadja magát, és nem bír már elegendő mennyiségű inzulint termelni. Ekkor a megtermelt inzulin mennyisége annyira visszaesik, hogy a gyógyszeres kezelés már nem lesz elég, rá kell állni az inzulinterápiára. Innentől már egészen biztosan 2-es típusú cukorbetegként van diagnosztizálva a beteg.

Ki lehet 1-es típusú cukorbeteg?

A cukorbetegség másik fajtája a 1-es típusú cukorbetegség, aminek a kialakulásához szintén genetikai hajlam szükséges, és egy trigger, ami kiváltja az autoimmun mechanizmust, melynek során a szervezet immunrendszere a saját hasnyálmirigyben lévő bétasejteket pusztítja el, amik az inzulintermelésért felelősek. Az inzulintermelés így teljesen megszűnik, vagy olyan alacsony szintre esik vissza, hogy muszák kívülről beadott inzulinnal kezelni az 1-es típusú cukorbetegeket. Az 1-es típusú cukorbetegség leginkább gyerekkorban és serdülőkorban alakul ki, de ritkán felnőttkorban is kialakulhat.

TLDR: mi a különbség az 1-es és 2-es típusú cukorbetegség között?

Az 1-es típusú cukorbetegség egy autoimmun folyamat miatt alakul ki: a szervezet immunrendszere elpusztítja a hasnyálmirigyben lévő bétasejteket, amik az inzulintermelésért felelősek. Ekkor az inzulintermelés megszűnik vagy nagyon alacsony lesz, amit csak kívülről beadott inzulinnal lehet kezelni.

A 2-es típusú cukorbetegség a kezeletlen inzulinrezisztencia miatt alakul ki. Alapvetően életmódváltással, azaz egészséges étkezéssel, rendszeres sportolással, az ideális testsúly tartásával kezelhető, de előrehaladottságától függően gyógyszeres kezelés vagy inzulinterápia is szükséges lehet, amennyiben a hasnyálmirigy már károsodott és az inzulintermelés csökkent.

Melyik jobb: az 1-es vagy a 2-es típusú cukorbetegség?

Az 1-es típusú cukorbetegség sokkal súlyosabbnak tűnik, mint a 2-es típusú, de minden nézőpont kérdése.

Az 1-es típusú cukorbetegség esetén a szénhidrát-anyagcsere rendben működik, azt leszámítva, hogy nincsen elegendő inzulin, emiatt azt kívülről kell bevinni. Pontosan ezért az 1-es típusú cukorbetegek étrendjében módjával lehet gyorsan felszívódó szénhidrátokat is használni.

A 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia egy sokkal komplexebb szénhidrát-anyagcsere zavar, amit több irányból lehet támadni. A testsúlykontroll, sport és a diéta azok az életmódbeli változások, amik minden inzulinrezisztens és 2-es típusú cukorbeteg számára kötelezőek. Sajnos a fennálló inzulinrezisztencia miatt a gyors felszívódású szénhidrátok csak nagyon ritkán fogyaszthatóak. A gyógyszeres kezelések, mint a metformin és az inzulinterápia akkor használatos, amikor az életmódbeli váltás nem elég. Sokkal nehezebben járható út az inzulinrezisztencia okának megtalálása és megszüntetése: ritka esetekben növényi étrendre váltás vagy a sejten belüli jelátvitel javítását segítő vitaminok és táplálékkiegészítők használata segíthet, de univerzális csodaszer nem létezik, mert mindenkinek az inzulinrezisztenciája egyedi.

Én örülök annak, hogy 1-es típusú cukorbeteg vagyok, mert a jól beállított diétám, a rendszeres mozgás és a modern analóg inzulinok használata nagyfokú rugalmasságot hoz az életembe. Aki pedig inzulinpumpát használ, még pontosabban tudja a napi tevékenységhez, étkezéshez megfelelő mennyiségű inzulint adagolni. Nálam simán belefér esetenként a gyors szénhidrátokkal való csalás fehér kenyér, csoki, lángos, gyümölcsök formájában, de ehhez az kell, hogy nagyon ismerjem a saját cukorbetegségemet, és tudjam, hogy mi milyen hatással van rám, és mit hogyan tudok kezelni.

Gondolom te is kiismerted már, hogy hogyan működik a saját inzulinrezisztenciád vagy cukorbetegséged. Te milyen trükköket alkalmazol a betegséged kezelésében? Írd meg kommentben!