A korábbi blogposztokban beszéltem nektek a fehérjékről, a zsírokról és a szénhidrátokról. És mivel emberek vagyunk, imádunk nassolni, akkor is, ha egészségesen akarunk étkezni, ezért ebben a blogbejegyzésben a nassolás lesz a téma.

Nassolni csak az étkezések előtt vagy után szabad közvetlenül. Mondom máshogy: napközben nincsen nassolás. Semmi. Étkezések között szükségünk van szünetre, hogy a szénhidrátok fel tudjanak szívódni, a vércukorszint normalizálódjon, a hasnyálmirigy pihenjen, és a sejtek kicsit elszokjanak az inzulintól, így javul valamelyest az inzulinérzékenység. Ennek hosszútávú jó hatása, hogy a szénhidrát-anyagcserénk megbízhatóbban fog működni, a vércukorszintünk sokkal stabilabb lesz.

Fontos, tudni, hogy a cukorbetegek és inzulinrezisztensek által fogyasztható nassolnivalók nagy részében van szénhidrát, még ha csökkentett mennyiségben is. Többnyire ez a szénhidrát lassú felszívódású, de sajnos van olyan is, hogy gyors felszívódású szénhidrát is kerül az élelmiszerbe. Emiatt észnél kell lennünk, kis mennyiségben, és jól időzítve fogyaszthatunk ilyen nassolnivalókat.

Mikor nassoljunk?

Ha inzulinrezisztens vagy gyógyszerrel kezelt 2-es típusú cukorbetegek vagyunk, akkor inkább az étkezés után együk meg a nassolnivalót, hogy az étkezés során elfogyasztott zsír és fehérje tudja lassítani az utána jövő szénhidrát felszívódását.

Ha viszont inzulinnal kezelt 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegek vagyunk, étkezés előtt fogyasszunk inkább a nasit, hogy az étkezés során fogyasztott zsír és fehérje kevésbé lassítsa annak felszívódását, és az analóg bólus inzulin hatásgörbéje és a szénhidrát felszívódási görbéje minél jobban egybeessen. Így kiküszöbölhetőek az alacsony és magas vércukorszint problémák az étkezés után.

Beleszámoljam?

Gondolom mondanom sem kell, hogy a nasi szénhidráttartalmát bele kell számolni az étkezés szénhidráttartalmába, és meg kell rá adni az inzulint, ha inzulinon vagy.

Milyen nasit ehetünk?

Az édességekről azt kell tudni, hogy többnyire eritritet, steviát vagy maltitot használnak bennük édesítőszerként a cukor helyett. A stevia és az eritrit teljesen kalóriamentes, az előbbi nem okoz bélrendszeri panaszokat, az eritrit viszont ritkán szokott haspuffadást okozni annál, aki érzékeny rá. Az a jó bennük, hogy nem emelik a vércukorszintet. A maltit tartalmú édességek viszont tudják emelni a vércukorszintet és szintén tudnak haspuffadást okozni, úgyhogy ezeket óvatosabban fogyasszuk. A maltit előnye, hogy az édesítő ereje és az édesség íze olyan, mint a cukoré, ezért is olyan népszerű. Édességek közül az olyanokat keressük, amiben lehetőleg nincsen gyorsan felszívódó szénhidrát, tehát az összes teljes kiőrlésű, “diabetikus” kekszet, nápolyit, bármit, amiben liszt van (teljes kiőrlésű is) felejtsük el. A jó megoldás a szénhidrátcsökkentett csokik, és mogyorókrémek lehetnek, szerencsére ezekből óriási a választék.

A különböző olajos magvak, magkrémek, mogyoróvaj azért zseniálisak, mert alacsony a szénhidráttartalmuk, relatív magas a fehérjetartalmuk, sok vitamin és ásványi anyag található bennük. A magas zsírtartalom miatt a kalóriatartalmuk is magas, így fogyni vágyók csak korlátozottan fogyasszák.

Sós rágcsálnivalónak a tepertő pörcöt, kókusz chipset vagy zöldség chipset ajánlom például. Ezeknek alacsony a szénhidráttartalma, mint a kókusz chipsnek vagy a zöldségchipsnek, vagy gyakorlatilag nincs is, ilyen csoda a sertés tepertő, ami zsírból és fehérjéből áll. Ugyanakkor ezzel érdemes vigyázni a magas kalóriatartalma miatt.

És most ti jöttök! Jöjjenek kérdések, tippek-trükkök, beszéljük ki a témát!

Olvasd el a fehérjéről, a zsírról és a szénhidrátról szóló blogbejegyzést is!

Iratkozz fel a blogra, kommentelj, illetve kövess Instagramon, Facebookon és YouTube-on is!