fbpx

Mi a baj a 160 grammos diétával?

2019. 02. 5. | Cukorbetegség, Étrend | 0 hozzászólás

A 160 grammos diétában az a legveszélyesebb, hogy képes az egészségesség illúziójába ringatni, miközben egészségtelenül étkezünk.

Mi a 160 grammos diéta?

A 160 grammos szénhidrát diétát ajánlják legtöbb esetben inzulinrezisztencia és cukorbetegség kezelésére, aminek legfontosabb szabálya, hogy naponta összesen 160 gramm szénhidrátot lehet elfogyasztani, több étkezésre leosztva (általában 4-5), és ehhez párosul még pár hasznos tanács arra vonatkozólag, hogy milyen élelmiszerekből érdemes válogatnunk.

Mi a jó benne?

  • Különbséget tesz a lassú és gyors felszívódású szénhidrátok között, és elsősorban a lassú felszívódásúakat ajánlja.
  • Általában pedig a feldolgozatlan, egészséges élelmiszereket ajánlja fogyasztani.

Mi a rossz benne?

Nem veszi figyelembe az egyéni kalóriaszükségletet. Ez azért probléma, mert teljesen más a kalóriaigénye például egy 50 kilós, nem sportoló nőnek és egy 90 kilós sportoló férfinak. Ha csak azt tartja szem előtt a nő, hogy 160 gramm szénhidrátot egyen egy nap, könnyen túleheti magát és hízhat, a sportoló pedig könnyen alultáplálttá válhat.

Nem foglalkozik a zsírok és fehérjék mennyiségével és helyes arányával. Ha olyan tápanyagokat fogyasztasz, amikben magas a szénhidrát, de alacsony a zsír és a fehérje mennyisége, akkor a napi összesen 160 grammos szénhidrátbevitelt betartva elégtelen lesz a fehérje és zsírbeviteled, ami kalóriadeficithez vezethet. Ez nem kívánt fogyást, és izomvesztést is okozhat.

Ha az a célod, hogy fogyj, de rosszul állítod be a diétádban a fehérjék, zsírok és szénhidrátok arányát, akkor lehet, hogy csak izmot fogsz ledobni, míg a zsír megmarad. Ez esetben a mérleg ugyan kevesebb kilót fog mutatni, de nem leszel formásabb, cserébe viszont gyengébb igen.

Könnyen áteshetsz a ló túloldalára is. Ha a napi 160 grammos szénhidrátbevitelt olyan tápanyagokból fedezed, aminek a szénhidráthoz képest magas a fehérje és zsírtartalma, akkor lehet, hogy a fehérjét és a zsírt tolod túl, ami túl magas kalóriabevitelt eredményezhet, és lehet, hogy ettől hízni fogsz.

A fehérje, zsír és szénhidrát helyes aránya egyébként is nagyon egyedi minden embernél: függ az egyéni anyagcsere típusodtól, életkortól, nemtől, és hogy mit és mennyit sportolsz. Amikor étrendet állítok össze a vendégeimnek, akkor ezt a számtalan faktort mind figyelembe veszem, hogy a szervezet megkapja a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot, ami pont optimális a cél eléréséhez (fogyás, tömegnövelés, súly szinten tartás).

Napi ötszöri étkezés csak tünetet kezel, de nem javítja az inzulinrezisztencia állapotát. Inzulinrezisztens és 2-es típusú cukorbeteg anyagcsere esetén a legfőbb tünetet, a magas vércukorszintet ugyan képes kezelni a napi gyakori, kis mennyiségű étel fogyasztása, hiszen hirtelen nem fog megugrani a vércukorszint, de nem képes megszüntetni az okot, az inzulinrezisztenciát.

A 2-es típusú cukorbetegség a legtöbbször egy inzulinrezisztencia folyományaként alakul ki genetikai okok által megtámogatva. Az inzulinrezisztencia miatt a szervezet hiperinzulinémiában szenved, ami azt jelenti, hogy sokszorosan túltermeli a hasnyálmirigy az inzulint, mert a sejteknek sokkal nagyobb inzulinadagokra van szüksége egységnyi mennyiségű cukor sejtbe történő bejuttatásához, mint az egészséges szervezet esetén. Ha naponta ötször eszünk, az folyamatos terhelést jelent az amúgy is túlhajtott hasnyálmirigyünknek, ami nem tudja kipihenni magát. Egy amúgy is túlhajtott rendszert még tovább terhelni nem okos dolog, hamarabb fogja feladni a szolgálatot, és alakul ki a 2-es típusú cukorbetegség. Ekkor a hasnyálmirigy már nem tud elegendő inzulint termelni ahhoz, hogy a vércukorszintet normál értéken tartsa. Ilyenkor a gyógyszeres kezelés már nem lesz elég, és jön a kívülről beadott inzulininjekció.

A napi ötszöri étkezés kizárólag humán inzulinon lévő cukorbetegek számára ajánlott és sajnos muszáj. Mivel a humán inzulin lassabban, elnyújtottabban és sokszor kiszámíthatatlanabbul hat, mint az analóg inzulin, ezért az étkezéshez beadott inzulin az étkezések után több órával is lefelé viszi a vércukorszintet. A beteg kénytelen pár óránként enni, ha nem akar hipoglikémiába kerülni. Ez egy borzasztó hullámvasút.

Aki analóg inzulinon és/vagy gyógyszeren lévő 2-es típusú cukorbeteg, vagy a prediabétesz állapotában van emelkedett éhomi vércukorszinttel, csökkent glükóz toleranciával, inzulinrezisztenciával, annak egészen biztos, hogy rosszat tesz a napi ötszöri étkezés, nekik inkább a napi háromszori étkezés ajánlott, hogy tudjon pihenni a hasnyálmirigyük és javuljon az inzulinérzékenység.

A 160 grammos diétát sokszor félreértelmezik. Ez persze nem a diéta hibája, de attól még egy valós jelenség. Sajnos az inzulinrezisztensek és a cukorbetegek nagy része csak a szénhidrátcsökkentésre figyel, a zsírok és fehérjék mennyiségére nem, és a szénhidrátok minőségére sem feltétlenül. A legdurvább példákat a 160 grammos diétákról szóló Facebook csoportokban lehet látni, ahol a bejegyzések 2/3-a valamilyen szénhidrátcsökkentett sütemény recept, ami többnyire minimálisan lassabban felszívódó szénhidrátokból áll, semennyi fehérjével, és gyakran sok zsírral. Sajnos sokan azt gondolják, hogy ha ilyen szénhidrátcsökkentett ételeket esznek, és nem lépik túl a napi 160 gramm szénhidrátmennyiséget, az egyenes út az egészséghez, pedig nem. Továbbra is egészségtelenül esznek.

A tanulság az, hogy a 160 grammos diétát kerüld el! Beleringat abba az illúzióba, hogy egészségesen étkezel, de sajnos az egyszerűsége miatt számos helyen taposóaknákat tartalmaz, amire nagyon könnyű ráfutnod. Ha figyelni szeretnél az étkezésedre, akkor ennél szofisztikáltabb, személyre szabott megközelítésre van szükséged. Semelyik divatos, egyendiéta nem alkalmas arra, hogy mindenki számára megfelelő legyen, a 160 grammos diéta meg semmiképpen.

Ti mit gondoltok a 160 grammos diétáról? Nektek bevált?

Iratkozzatok fel a blogra, kommenteljetek, illetve kövessetek Instagramon, Facebookon és YouTube-on is!

Share This