A korrekciós faktor (inzulinérzékenységi faktor, angolul ISF) megmutatja, hány mmol/l-rel csökkenti a vércukrodat 1 egység gyors hatású inzulin. Ezzel számolod ki, mennyi inzulin kell egy magas érték lehozásához.
Honnan tudod a sajátodat?
A betegoktatásban elterjedt kiindulópont a 100-as szabály:
Korrekciós faktor ≈ 100 / teljes napi inzulinmennyiség
Példa: ha naponta összesen 40 egység inzulint használsz (bázis és bólus együtt), akkor 100 / 40 = 2,5, vagyis 1 egység kb. 2,5 mmol/l-rel visz le.
Ez csak kiindulás. A valódi értékedet a mérések mutatják meg: nézd meg, mennyivel ment le a vércukrod egy korrekció után, olyan helyzetben, amikor nem ettél és nem mozogtál. Sokaknál a faktor napszakonként is eltér: reggel gyakran kisebb (erősebb inzulinigény), este nagyobb.
Így számolsz
Korrekciós adag = (jelenlegi vércukor − célérték) / korrekciós faktor
Példa: 12,0 mmol/l a vércukrod, a célod 6,0, a faktorod 2,5:
(12,0 − 6,0) / 2,5 = 2,4 egység
A hiba, amitől a legtöbben hipóznak: a rárakás
Ha 2 órája adtál inzulint, az még dolgozik. Ha ilyenkor újra korrigálsz, mert „még mindig magas”, a két adag összeadódik, és 2–3 óra múlva leesel. Ezt hívják inzulinrárakásnak (insulin stacking).
A szabály: a még aktív inzulint vond le a korrekcióból. A gyors hatású inzulinok kb. 3–4 órán át hatnak. A pumpák és a bóluskalkulátoros appok ezt automatikusan számolják. Tollasként a legegyszerűbb, ha az utolsó bólus után 2–3 óráig nem korrigálsz, csak ha muszáj.
Mikor nem működik a megszokott faktor?
- Betegség, láz, stressz: inzulinrezisztensebb vagy, több kell.
- Ketonok jelenlétében: szintén több kell.
- Edzés után, meleg időben: az inzulin erősebben hat, kevesebb kell.
- Ha lipohipertrófiás helyre szúrsz: kiszámíthatatlan.